1. Rész

Sziaaasztoook! Itt van az első rész! Ezt is csak egy barátnőm miatt írtam meg! Tehát még RENDSZERTELENÜL fogom hozni a részeket, de próbálok minél hamarabb átállni valami rendszerességre. Remélem tetszeni fog! Ja, és még valami! Mielőtt bárki azt hinné, hogy annyira béna vagyok, hogy elírtam a nevet, akkor csak mondom, hogy nem, azt úgy kell írni,  majd később rájöttök miért! Jó olvasást! :)

Harry:

Fájdalom hasított a fejembe mikor felébredtem. Az éles fény a szemhéjaimon keresztül is bántották szemeim. Nem akartam felébredni, legszívesebben visszatértem volna a nyugtató álomvilágba. De sajnos  ezzel nem próbálkozhattam, mert ajtó nyitódásra lettem figyelmes.
-Jó reggelt!-hallottam meg egy ismeretlen hangot. Tényleg! Azt se tudom hol vagyok! Mi is történt tegnap estE? Elmentem bulizni...ittam... Ez megmagyarázza a tompa fájást a fejem hátuljában, de többre nem emlékszem. Lassan nyitogattam a szemem, hogy megszokjam a világosságot. Amivel szembetaláltam magam, arra nem voltam felkészülve. Egy krombeli srác lehetett, nálam kicsit alacsonyabb, felfelé meredező barna tincsekkel, és gyönyörű kék szememkkel. Apró mosolybujkált a szája sarkában, majd észrevettem a kezében tartott tálcát, amit pár pillanat múlva letett az éjjeli szekrényre.
-Uhmm...jó reggelt!-nyögtem ki alig halható, reggeli rekedtes hangomon. Lassan ültem fel, de így is elkapott a szédülés, mely szerencsémre hamar el is múlt.-Mi történt tegnap? Ki vagy te? Hol vagyok? Hány óra van?-tettem fel a kérdéseimet, majd elvettem a tányérról egy piritóst és elkezdtem enni.
-Ennyire kiesett minden? Azt észre vettem, hogy részeg voltál, de ennyire? Na jó... É Niell vagyok, Niell Horan. Aki történetesen megmentette az életed-küldött felém egy mosolyt, mire félrenyeltem. Mi van?! Megmentett? Jó sok minden kimaradhatott...-Épp hazafelé tartottam havaeromtól, amikor néhány káromkodást és fegyver csattogást hallottam. A hangok bevezettek egy sikátorba, ahol megtaláltalak téged...őő...-kezdett gondolkodni.
-Harry. Harry Styles-segítettem ki, miközben még mindig a piritóson nyammogtam.
-Harry, elég szorult helyzetben. A földön falnak vetett háttal ültél és egy csapat elég kigyúrt pasas vett körül, néhányuk pisztollyal a kezükben álltak. Rugdostak, néha kézzel is vertek, de a stukkereket már kibiztosították.-mondta miközben megértettem miért sajogtak a végtagjaim és a hátam.-Én viszont nem néztem végig tétlenül ahogy megölnek, hanem lesből kiadtam néhány lövést, remélve hogy elijesztem őket-mesélte, mire beugrott egy-két emlékfoszlány. Még most is megfagyott a vér az ereimben a fegyver süvítő hangjától.-Mikor megállapítottam, hogy tervem sikerült, odamentem hozzád, de te részeg, és eszméletlen voltál, ezért nem hagyhattalak ott, így haza hoztalak hozzánk. Most pedig olyan délután 2 körül lehet.-fejezte be rám nézve azokkal az igéző szemekkel.
-Ja, valami rémlik. Kösz... Mi van?! A házatokban?-esett le hogy mit is mondott az imént.-Pont szülőkre van szükségem-morogtam és el is ment az a minimális étvágyam is.
-Jaa, szülők nincsenek-nyugtatott meg rögtön, meleg mosollyal ajkain. Meg kell hagyni nagyon aranyos volt és még jóképű is.
-Akkor miért mondtad, hogy "hozzánk"?-emeltem fel a szemöldököm kételkedve.
-A tesómra gondoltam. Vele közös a ház. De most Amerikában van két hete és egy hónapra ment ki. Egyik haverja elhívta magával. Egyébként téged senki se vár haza?-nézett rám kérdőn, mire fájdalom hasított a szívembe. Lehunytam a szemem, és vettem egy nagy levegőt, hogy visszafolytsam előtörni kívánó könnyeim. Úgy gondoltam, már nem veszítek semmit, ha elmondom neki.
-Tegnap... Anya elutazott Dél-Amerikába... Elege lett apából, és félt is már tőle, egyfolytában parancsolgatott nekünk, és néhányszor meg is ütött minket... De anya, az egyetlen személy, aki engem igazán szeretett itt hagyott... Nem vitt magával. Apám meg mintha erre a pillanatra várt volna, végre semmi sem tartotta vissza attól...hogy kirakja a buzi gyerekét-csuklott el a hangom. Féltem, nem bírom ki sírás nélkül, pedig nem akartam gyengének mutatkozni.-Ezért mentem el bulizni és inni. Hogy legalább egy éjszakára elfelejtsek mindent... Bár lehet, jobb lett volna, ha ott hagysz azoknak az embereknek, hogy megöljenek. Úgysincs értelme az életemnek. Senkinek sem kell egy kis meleg pöcs-fejeztem be már-már suttogva. Könnyeimet megpróbáltam visszanyelni.
-Ilyet meg ne halljak mégegyszer! Minden ember azért él, mert van miértje. Legtöbbször egy személy, aki nélküle egy nulla lenne. Az apád egy köcsög fasz, hogy így bánt veletek, az anyád meg egy gyáva féreg, hogy ott hagyott már bocs. És ezek szerint meleg vagy?-osztott ki, majd várta kérdésére a válaszom, mely csak egy bólintás volt.-Ne undorodj ennyire magadtól. Attól, hogy nem az ellenkező nemhez vonzódsz, az még nem azt jelenti, hogy bűnt követsz el. Az érzéseinket nem lehet irányítani. A szerelem az szerelem. És ha mégegyszer így lehordod magad a nemiidentitásod miatt, fel foglak pofozni, és nem viccelek!-mutatta fel mutatóujját, de a szája sarkában láttam a huncut mosolyt.
-Kösz-nevettem fel.
-Mellesleg én biszex vagyok, úgyhogy teljesen értelek-küldött felém egy kedves, meleg mosolyt, amitől én is kicsit jobban éreztem magam, és viszonoztam.
-Mindenkivel ilyen közvetlen vagy? Mármint behozol a házadba, azt se tudva, hogy nem vagyok-e bérgyilkos, majd kiosztasz mintha évek óta ismernének egymást-kérdeztem hangomban őszinte kiváncsisággal.
-Igen, mindig mondják is, hogy ne bízzak meg ilyen hamar az emberekben, mert egyszer pofára fogok esni-sütötte le szemét zavarában. Édes amikor elpirul-a gondolatomra elmosolyodtam.-Szükséged van még valamire?-nézett fel végül. Ekkor újra megéreztem a fájdalmat a fejemben és tagjaimban, melyről sikerült megfeledkeznem.
-Egy fájdalomcsillapító jól, jönne és ha lehet meg is fürödnék-masszíroztam meg a tarkóm.
-Ó, pillanat-ment ki a szobából. Én pedig kapva az alkalmon körbenéztem, hogy szemügyre vegyem a szobát. Egyszerű kék falak, sötét barna bútorok. A sarokban megláttam három gitárt állványokon. Odamentem és végigsimítottam az egyik klasszikus hangszernek a farészén.
-Azok Niall-é-hallottam az ajtóból a hangot.-Tessék-jött oda hozzám Niell és a kezembe nyomott egy tablettát és egy pohár vizet. Bekaptam, majd megittam a pohár tartalmát.
-Niall a tesód?-vontam össze a szemöldököm.
-Igen, ő-vett fel az íróasztalról egy képet, melyen ő állt egy vele hasonló korú sráccal, melynek szemei ugyanolyan kékek voltak, de haja barna helyett szőke színben pompázott.
-Nagyon durván hasonlítotok-állapítottam meg.
-Igen, mert nem sima tesók, hanem ikertesók vagyunk, méghozzá egypetéjűek-nézett rám vidám csilogással szemében, majd visszatette a képet a helyére.
-Ó, már mindent értek. De a nevetek... Niell... Niall... Nekem tök ugyanaz-néztem rá furán, mire előkapott egy papírt és egy tollat. Ráírt két szót. Miután végzett felémfordította. Niell   Niall
-Ez az én nevem-mutatott a Niell-re-szüleim kicsit varriáltak a tesóm nevével, aki pedig Niall-bökött a toll hegyével a másik szóra.-De egy kicsit a kiejtésben is van különbség. Az enyémet teljesen e-vel kell ejteni, míg Niall-ét az "e" és az "a" hang között valahogy.
-Értem. Ez aranyos-mosolyodtam el az úgymond szójátékon. Niell visszamosolygott, utána kivette a kezemből a poharat.
-Ott tudsz zuhanyozni, ott pedig ott van a táskád, ami a válladon volt-mutatott egy ajtóra, majd az ágy lábánál heverő fekete tatyómra.
-Köszi-néztem rá hálás tekintettel, majd a cuccom felkapva bementem a fürdőszobába.